Nagyon élveztem és éreztem, hogy szinte remegek az örömtől. És akkor jött az a nem létező, csak filmekben előforduló csókjelenet. Amikor az ölelkezésből kibontakozik a két szereplő, és arcuk miliméterről-miliméterre kerül egyre közelebb. Amikor mindkettő súrolja a másik arcát a szájával. Sosem hittem el előtte, hogy ilyen tényleg megtörténhet, mert ilyen mindig csak a filmekben van, sosem tapasztaltam előtte.

Amikor összeért a szánk megkaptam életem egyetlen, igazán felejthetetlen csókját. Olyan puha volt a szája és olyan érzéki volt az egész, hogy szinte megállt az idő és csak mi voltunk egymásnak. Sosem voltam olyan boldog, mint akkor. Még megvárta velem a buszt, ismét megcsókolt majd Ő is hazament. Nem emlékszem, hogy hogyan jutottam haza, mivel szinte magamon kívül voltam az örömtől. Mosolyogva feküdtem le, de nagyon sokáig nem jött álom a szememre.

Édesanyám másnap csak annyit kérdezett, hogy jó volt-e én pedig mondtam, hogy a lehető legjobb. Szeretem anyukámban, hogy nem faggatózik, úgyis tudja, hogy minden lényeges dolgot megosztok vele. Természetesen mikor magamhoz tértem az első utam az mns-re vezetett. Vártam. Nagyon izgultam. Fogalmam sincs már arról, hogy mikor jött fel, sokat vártam vagy sem, mert akkor nem éreztem az időt. Tamás is feljött és nem mertem ráírni. Vártam, hogy Ő írjon. Ne tűnjön fel, mennyire izgatott vagyok. És Ő bizony írt is. Volt a szokásos mivanveled, sziahogyvagy szöveg is, és elég sokára tértünk a tárgyra. Amikor pedig végre szóba került az előző este, elmondtam, hogy nagyon élveztem, főleg a végkifejletet. Tamás is mondta, hogy nagyon jó volt, nagyon tetszett neki, hogy meg voltam szeppenve és nem néztem rá, tetszett neki hogy a legkissebb bóktól is elpirultam és Ő is nagyon élvezte a végét. DE. És itt valami megmozdult a gyomromban, picit összerándult. Nem szeretem ezt a szót, ha érzelemről van szó.

Folytatta a közölnivalóját. De sajnos hibázott, bocsássak meg neki, nem akart megbántani. Ő is nagyon élvezte, abban a percben el is hitte hogy ketten megválthatjuk a világot, de azóta átgondolta ezt, és nem. Sajnos nem. Nem lehetünk együtt, mert Ő nem képes párkapcsolatban élni és engem próbál védeni.

Akkor még semmi sem esett le, csak annyit éreztem, hogy fáj. Nagyon fáj. Úgy, mint még soha semmi. Emlékszem, csak ültem megrendülten és sírtam. Nem jajjgattam, nem zokogtam, csak lassan folytak a könnyeim én pedig próbáltam magammal elhitetni, hogy ez csak egy rossz álom, minjárt felébredek és vége az egésznek. De sajnos nem így volt.