És igazam is volt. Egy nap, kb 3 hónap elteltével csörgött a telefonom. Ő volt az. Kérdezte, hogy talákozhatunk-e. Belementem, mert érdekelt, hogy mit akar mondani.
Találkoztunk is. Eleinte teljesen átlagos "sziamivanveled" beszélgetés volt. Aztán mondta, hogy az igazi célja az volt, hogy beszélgessünk kicsit kettőnkről. Itt meg akartam kérdezni, hogy milyen kettőnkről beszél, hiszen annak hónapok óta vége volt. Meghallgattam. Elmondta, mennyire megbánta és még mindig nagyon szeret. Felfogta, hogy kevés az olyan lány aki ilyen odaadóan szereti a másikat, mint én. De hajthatatlan voltam. Akkor rég túl voltam az egészen, nem is jutott eszembe, minden ujjamra jutott egy fiú. De ő meg csak mondta a magáét. Végül, nagy nehezen megértette, hogy ezt már régen elcseszte, és hiába könyörög, nem lesz semmi.
Aztán egyszercsak rámírt msn-n is, ami nem volt szokása előtte. Eldumálgattunk, de szép óvatos léptekkel elkezdett mindenféle baromságot vágni a fejemhez, és állandóan szivatott, de nem volt képes felidegesíteni. Tudtam, hogy csak bűntudatot akar kelteni bennem és elérni hogy visszamenjek hozzá, de valljuk be, ez elég béna taktika volt. Ez pedig jó pár alkalommal megismétlődött. Normális dolgokról beszélgettünk, majd valahogy mindig ott kötöttünk ki, hogy én egy kis hülye csitri vagyok (megjegyzem, kettőnk közül én vagyok az idősebb) és mennyire béna vagyok, idióta, stb....A kedvencem az volt, mikor a fejemhez vágta, hogy mekkora n00b vagyok, majd elkezdte írni, hogy én még ezt se tudom mit jelent. De, tudtam, de gondoltam ha végre kiírja magából a baromságokat megint a régi lesz. De nem. Meg is kérdeztem, hogy hirtelen honnan tudja a netszlenget, hiszen még ezelőtt gépe se volt. Na itt jönn a nagy égése, ugyanis bevallotta, hogy egy barátja mondta, akitől épp most is netezik. De fogjam be, én csak egy hülye, üresfejű ribanc vagyok. Folyamatosan írta a szemetebbnél szemetebb dolgokat, majd bejelentette, hogy elmegy pisilni, várjam meg. Gondoltam anyád, be is zártam a francba, de akkor jött egy új üzenet tőle, amit mégse ő írt...