Tehát jött egy újabb üzenet. Valaki írta, hogy Ő a volt pasim barátja, nála netezik az a görény, és a nevében is szeretne elnézést kérni, hogy ilyen dolgokat vág a fejemhez. Tudta, hogy mi történt köztünk és tudja, hogy igaztalanul vádol mindennel a volt barátom. És elmondta, hogy szerinte marhára nem ezt érdemelném. Gyorsan megadta a saját msn címét, hogy majd folytassuk ezt a beszélgetést. Gondoltam miért ne, legalább valakivel átbeszélem, és kideríthetem, hogy mi baja van annak az idiótának.

Fel is vettem a srácot msn-n, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk Tamásnak. Elmondta, hogy kíváncsi a másik oldal véleményére is, mert tudta, hogy a volt barátom hazudik, ismerte már ennyire. Elég sokat beszéltünk és szépen mindent elmondtam neki, és Ő is azt állította, hogy jogtalan az a sok szemétség velem szemben.

Tamás nagyon aranyos volt, minden nap beszéltünk. Kedveltem benne, hogy mélységesen tiszteli a nőket, és nem szereti megbántani még azt se, aki amúgy egy ordas kurva. Nem tudnám megmondani hány éjjelt beszéltünk át. Általában mindketten arra lettünk figyelmesek, hogy már hajnali 3-4 vagy akár 5 óra van. Persze meg is volt ennek a böjtje, mert akkor még mindketten középiskolába jártunk, és reggel rendületlenül kelni kellett. De mégis, minden nap, amikor csak tudtunk, nekiálltunk beszélgetni. Ő is mesélt a barátnőjéről, illetve a köztük lévő problémákról. Gondolta, egy lány könnyebbe megérti és talán meg is tudja magyarázni a probléma forrását.

Közben pedig egyre titkosabb dolgokat osztottunk meg egymással. Lassan eljött a telefonszám csere és a képcsere ideje is. Ahogy egyre jobban megismertük egymást, kiderült, hogy nagyon sok a közös vonás. Vonatkozott ez a zenei ízlésre, számítógépes játékokra, stb. Szóval nagyon egy hullámhosszon voltunk.

Ami pedig a leginkább tetszett, hogy egy idő után rendszeresen írt nekem verseket. Gyönyörűeket. Mivel szeretem az irodalmat, így van némi rálátásom, hogy mi számít jónak és mi nem. A saját verseimről például tudom, hogy lerí róluk az amatőrség :D Viszont Tamás versei tökéletesek voltak, de ami a legfontosabb volt, hogy nekem írta őket. Soha nem írt még nekem senki verseket. Olyan volt, mintha lenne egy saját bejáratú Ady-m. :) És valljuk be, titkon minden lány örülne, ha olyan verseket kapna, amiben dícsérik a szépségét és királynőként emlegetik. Ahogy telt-múlt az idő éreztem, hogy nagyon jó barátok lettünk - annak ellenére, hogy sosem találkoztunk személyesen. Lassacskán pedig észrevettem magamon egy jelentős változást, mégpedig azt, hogy...