Jól esett, hogy van végre valaki aki egy estére, de elfeledteti velem Tamást. Laci testalkatra hasonlított Tamáshoz, de ez csak véletlen, nem kerestem direkt ilyen pasikat. Egész este Lacival voltam, sokat beszélgettünk és a buli végén a haverjaival együtt hazakísértek. A buszon nem tudom megmondani, hogy hányszor mondta, hogy fel fog hívni. Párszor megkérdeztem, hogy biztos-e, és mindig azt mondta, hogy igen. Nem sokkal azelőtt hogy le kellett szállnom, megint megkérdeztem, hogy fel fog-e hívni. Megint rávágta hogy persze, én pedig egy "aha, sok sikert hozzá, ugyanis nem kérted el a számom" válasszal nyugtáztam, ez a pasi is kuka. Kérte, hogy adjam meg, ne haragudjak, csak fáradt, eszébe se jutott hogy nem kérte el. Megadtam, elköszöntem tőlük és leszálltam. Mosolyogtam, de tudtam, hogy ez a sztori Lacival itt véget is ért. Kettő nappal később csörgött a telefonom, Laci volt az. Kérte, hogy találkozzunk. Nagyon megörültem neki, de nem vágtam rá egyből az igent. A hét végén találkoztunk, elvit egy parkba ahol sétálgattunk és leültünk egy padra. Olyan szép volt, csendes, körülöttünk hattyúk és kacsák, szóval tényleg jó volt. Szegény munka után jött találkozni velem. Hajnal 4-ig együtt voltunk, aztán hazavitt és ment is vissza dolgozni. Mentségemre szolgáljon, nem mondta, hogy 5-kor már indul dolgozni.
Aztán onnantól minden nap találkoztunk. Két hét után bemutatott a szüleinek, akik nagyon kedvesek voltak velem. Aztán én is bemutattam Őt a szüleimnek, akik nagyon megkedvelték. Ahogy telt az idő egyre komolyabb lett a dolog, mostmár kettő éve együtt élünk. Megvallom őszintén, elég butus vagyok mikor szerelembe esek. Mindenkit hanyagolok. Most is ez van, nem találkozok a barátaimmal. Tamást is elég durván hanyagoltam. Örültem, hogy Laci velem van és eszembe se jutott Tamás után bánkódni.
Viszont tényleg előjött, hogy félek a magánytól. Ugye kollégiumban laktam, és mikor el kellett mennem, mindig bőgve indultam el, mintha sose látnám többé Lacit. Tudtam, hogy csak pár nap és minden este hív, de féltem, hogy jön valaki más. Félreértések elkerülése végett nincs okom féltékenynek lenni, csak félek. Félek, hogy egy nap arra eszmélek, hogy teljesen egyedül vagyok. És ez a gondolat nagyon ki tud készíteni lelkileg. Amúgy is elég instabil személyiség vagyok, de azt vettem észre, hogy esetleg még szeretek is szenvedni valami vagy valaki miatt. Tudom, teljesen beteges. De tény, hogy nem vagyok egy teljesen átlagos ember.
Szóval nem gondoltam senkire Lacin kívül, de egy nap felmentem myvipre és valami rávitt, hogy ránézzek Tamás adatlapjára. Akkor jött a hidegzuhany.
