...vonzódom hozzá. Furcsa, hiszen sosem találkoztunk, sosem hallottam a hangját, csak egy képet láttam. Amikor eszembe jutott, írtam neki egy sms-t. Sokszor elmondtam, hogy hiányzik és szeretnék már vele lenni, de mindig képes volt finoman jelezni, hogy barátok vagyunk és Ő foglalt. Egy nap bejelentette, hogy szakított a barátnőjével. Kedves voltam hozzá, mert tudtam, hogy szerette és nem mutattam egy percig se, hogy mennyire boldog vagyok. Ezeke után pedig egyre gyakrabban említette, hogy igazán találkozhatnánk már.  Én is nagyon szerettem volna, de iszonyatosan féltem is. Féltem, hogy ha meglát már sosem leszek a királynője és végre belátja, hogy van alapja annak a sok negatív kritikának, amit magamról fogalmaztam meg. Sokszor, nagyon sokszor kerestem kibúvókat és kifogásokat, de tudtam, hogy nem húzhatom az idők végezetéig, így egyszercsak igent mondtam. Megbeszéltük az időt, a helyet és hogy hová fogunk menni.

Nagyon sokat készülődtem, erre emlékszem. Nagyon-nagyon izgultam. Sajnos nem az a típusú lány vagyok, aki képes betartani ezt az 5 percet késünk dolgot. Sosem szerettem késni. A Tamással való találka helyére is én értem oda hamarabb. Leültem a buszmegállóban és vártam. Lehajtottam a fejem, mert nem mertem nézni, hogy mikor érkezik és próbáltam valamit csinálni a síkos tenyereimmel és piros arcommal - természetesen sikertelenül. Azért természetesen mindig fel-fel pillantottam egy picikét és az egyik másodpercben láttam, hogy jön. El szerettem volna bújni, ma sem értem miért. Sosem voltam szégyellős de akkor és ott nagyon. Mikor odaért egyből megkaptam a 3 puszit és elindultunk. Egy közsimert helyre mentünk, ahol leültünk beszélgetni. Azóta is emlékszem, hogy hol ültünk és meddig. Délután 6 körül értünk oda, leültünk beszélgetni. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miről, de szerintem ott se tudtam két mondatnál többet az eszemben tartani. Megemlítette, hogy olyan aranyos vagyok amiért nem bírok a szemébe nézni. Örültem, hogy aranyosnak tartja, ugyanis szerintem kifejezetten ciki volt. Ahogy egyre inkább haladtunk egyszercsak megfogta a kezem és elkezdte simogatni. És ez ment egész este, míg ránk nem szólt a pultoslány, hogy hajnali 3 van és szeretne zárni :) Én pedig csak felkaptam a fejem, hogy milyen hajnali három, még csak most jöttünk :D

Elindultunk visszafelé, azt mondta, hogy elkísér a buszhoz. Természetesen a legtávolabb lévő megállót választottam, hogy minél tovább sétáljunk. Mikor odaértünk maradt kb 1-1,5 óránk a buszig. Beszélgettünk,beszélgettünk és egyszercsak megölelt. Emlékszem, majdnem összezuhantam a karjaiban, annyira vágytam már erre. Nagyon sokáig álltunk egy helyben egymást ölelve, míg Tamás kedves kis szavakat suttogott a fülembe.